Az előző század elején kialakuló alföldi festőkolóniákkal városunk nem vehette fel a versenyt. Szolnok, Hódmezővásárhely olyan húzóemberekkel épülhetett be a művészeti köztudatba, mint Aba Novák Vilmos, Fényes Adolf, illetve Tornyai János. Mégis azt kell megállapítanunk, hogy Böszörmény festészete sokszínű, maradandó értékeket felmutató, amiből vajmi keveset tudhat meg a város határán kívül élő művészetszerető ember.          

 

A hajdúváros festészetének története Király Jenő (1885-1958) Böszörménybe költözésével kezdődött (1909). A Kolozsvárott született akvarellista a Bocskai gimnázium rajztanáraként közmegbecsülésnek örvendett. A főváros neves kiállítóhelyein is láthatták műveit. Debrecenben, Böszörményben több egyéni tárlatot rendezett. Vízfestményein a böszörményi utcák, az alföldi táj, az erdélyi hegyek és a Balaton világa jelenik meg. Halk szavú színköltészetére a finom árnyalatok magabiztos modulálása jellemző. Több tanítványát terelte a művészi pályára, így Litkey Györgyét ( 1907-1975), aki Bartók, Kodály és a népi írók nyomába szegődve a paraszti élet festőkrónikása lett. Ezeken a korai képein a falusi élet örömei, drámái, a természet szépsége fogalmazódik meg merész kompozíciókban, mintegy előrevetítve a festő avantgárd periódusát. A figurális, dokumentumértékű művek után érdeklődése a kubizmus, futurizmus, expresszionizmus, foltfestészet és a montázs felé fordult. ?Európai szinten, a legtovább jutottak nyelvén beszélve kell a festészetben kifejeznem népemet? ? fogalmazta meg célkitűzését. Műveit kiállították az indianapolisi Museum of Modern Artban is. A Fort Wayne-i egyetem munkamódszeréről, a képalkotási folyamatról filmet készítettek, amit a művészettörténeti órákon a mai napig rendszeresen bemutatnak.
    

Káplár Miklós (1886-1935) az első jelentős Böszörményben született festő. A hortobágyi csikósbojtár, a pesti mészárossegéd és pincér rendkívüli hallgatóként tanul a Képzőművészeti Főiskolán. Megismerkedik Rippl-Rónai Józseffel, aki támogatja, többször vendége Kaposváron a Róma-villában, ahol megismerkedik Medgyessy Ferenccel és ?Rippli? nevelt fiával, Martyn Ferenccel. A tízes évek végén gyakran tartózkodik itthon, majd végleg hazaköltözik. Böszörményben barátságot köt Molnár István gimnáziumi tanárral, Maghy Zoltánnal és Kampler Kálmánnal gyakran festenek együtt. Káplár Maghyval és Boromisza Tiborral 1928-ban hónapokig dolgozott a Hortobágyon. Káplár, ha nem festette a pusztai tájat, juhászokat, gulyásokat vagy csikósokat, gyakran a fővárosban kötött ki, feltöltekezni. Megismerte a kortárs írók, képzőművészek színe-javát, többel halálig szóló barátságot kötött. Móricz Zsigmond hagyatékából került ki az a tanulmány, amiben az író emléket állít barátjának. Ebből idézünk: ?Mikor e sorokat írom, előttem van Káplár Miklós két festménye. Egyik egy pásztort ábrázol, egy hortobágyi juhászt, a másik egy havas tájkép, a vihar által félrenyomott cserény a végtelen hófúvatban. Ez a két kép már sok év óta áll a dolgozószobámban és mennyit beszélt nekem. Az a pásztor, ahogy összehunyorított szemmel, a maga ódon bundájában belenéz a világba, egy egész ezeréves nemzet életét reprezentálja. Arca komor s mégis derült. Természetes viszonyban van az élettel és a halállal. Sziklakeményen áll meg a pusztai életben, ahova beleszülte őt az ismeretlen Erő. Érezni, hogy nem fél. Hős. Hős a maga módján, ravaszsággal kerülve meg a bajt. Abban a világban, amelyet a másik kép mutat: a hóförgetegekkel beszántott sivatagban.

Ezen a két képen a festő mindent elmond a világról, amely szeme előtt megnyílt. (?)?

Az előző századot szinte végigélő Maghy Zoltánt (1903-1999) megérintette a boldogság kék madara és a visszhangtalanság kilátástalansága is, hogy aztán megbecsüléstől övezve alkothasson haláláig. Csak a főiskolás éveket töltötte szülővárosától távol, hogy ezen idő alatt Glatz Oszkár majd Vaszary János tanítványaként sajátíthassa el a piktúra mestertitkait. A kisváros festője és mindenki ismerőse volt. A böszörményiek élete, a hajdúsági táj jellegzetességei és szépsége gyönyörködtette egész életében. Olyan szilárd hűséggel kötődött Böszörményhez, mint kortársai közül Füstös Zoltán Hódmezővásárhelyhez, Mikus Gyula Keszthelyhez vagy Piroska János Csongrádhoz. Gyakran hangoztatta, hogy a festő csak a felnevelő tájat értheti és érezheti igazán, azt a környezetet, ahová érzelmileg kötődik. A Deák Ferenc utcai ház mára elárvult, de jó arra gondolni, hogy sokszor megfordulhattak itt a múzsák szerelmesei, mert a kapu minden becsületes érdeklődő előtt nyitva állt. Bár Zoli bácsinak a teremtés okozott leginkább örömöt, mégis minden érdekelte, akár a kvantummechanika vagy a nemzetközi politikai helyzet is. A hajdúsági utcaképek, figurák, csendéletek, a szülőföld népművészete, a természet motívumai ? ez a tematikai gazdagság határozza meg életművét. Az élet szépségeiről beszélt a festészet nyelvén, miközben dokumentumokat festett egy lassan eltűnő, hagyományokban gazdag mezővárosi világról.
    

A tragikus sorsú Kampler Kálmán (1902-1945) édesapja az izraelita iskola igazgatója volt Böszörményben. A helyi gimnáziumban Király Jenő és Molnár István tanítványaként fordult a festészet, illetve az irodalom felé. Molnár hatására kezdett illusztrálni is. Munkaszolgálatosként pusztult el, gyermekkori barátja, Maghy Zoltán szerint Kőszegen tömegsírba temették. Életműve szétszóródott, sok műve lappang. Bár hagyatéka egyenetlen, mégis több jelentős műve fennmaradt. Ilyen a Hajdúsági Múzeumban található Kunszentmártoni szélmalom, a Virágos kertünk és a Nyári kertben című festményei. A helyi főiskola kertjében ? itt állt a család lakóháza ? emlékmű őrzi nevét.

  A böszörményi képzőművészet kivirágzásában döntő szerepet játszó Király Jenő ösztönözte Pálnagy Zsigmondot (1896-1959) is, hogy életét a színek és formák világában határozza meg. Pálnagy az Iparművészeti Főiskolára járt, amikor kitört a háború. Négy évig az olasz fronton harcolt, majd rövid időre visszatért a főiskolára. Öt évig külföldön, elsősorban Olaszországban tanult, majd a gallok földjén tervezőként, rajzolóként kereste kenyerét. Szülővárosába 1924-ben tért vissza, Debrecenben is műtermet tartott fenn. Imponáló rajztudású, a színek helyi értékét olyan fokon ismerő festőt tisztelhetünk benne, akinek gyakran akadt nézeteltérése a helyben és Debrecenben élő kollégákkal. Talán irigyelték megalapozott sikereit. Sokat fest, és tematikailag is sok variánst készít ? mondták. Az idő őt igazolta: ma az aukciókon a böszörményi festők művei közül a Pálnagy-képeket ütik le a legmagasabb áron.

    Veress Géza (1899-1970) főiskola tanulmányait is derékba törte az első világháború. Orosz hadifogságból jött haza 1921-ben, majd 1925-28 között Törökországban és Észak-Afrikában kalandozott, még Szingapurba is eljutott. Ankarában modellt ült neki Kemál pasa, a népét civilizáló államférfi. Isztanbulban készült életképei kevésbé ismertek, az akvarellel készült sorozat egy részét a festő Debrecenben élő fia őrzi. Veress eljutott Párizsba, Rómába, Firenzébe és Velencébe is. Harmincéves volt, amikor visszatért Debrecenbe. A második világháborút sem úszta meg: 1947-ben került haza a fogságból. A debreceni Medgyessy-kör tanáraként több jelentős képzőművészünk tartja első mesterének. 1952-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki (Békegalambot hímző lány). A böszörményi görög katolikus templomban freskókat festett. A Hajdúság, a Tisza-part és a Hortobágy világa jelenik meg tájképein, ez életművének leggazdagabb vonulata. Csendéleteket, figurális műveket is festett. A böszörményi múzeum több mint hatvan munkáját őrzi, özvegye nagyvonalú felajánlásának köszönhetően.

    Rövid élet adatott Bíró Ferencnek (1935-1981). Országosan elismert művészetpedagógia munkássága sokáig eltakarta azt a jelentős életművet, amit szülővárosára hagyott. Ő is Király Jenő és fia, Róbert  tanították a gimnáziumban rajzra, festésre, ábrázoló geometriára, művészettörténetre. Személyes varázsuk eldöntötte az ifjú Bíró sorsát. Az egri főiskolán a nagyszerű Jakuba János (maga is kiváló festő volt, később az Iparművészeti Főiskola tanára) jegyezte el egy életre a festészettel, a vizuális kultúra továbbadásának igényével. Sokszorosító grafika, tollrajz, akvarell, gvas, pasztell, olaj ? ?mindenevő? lett a technikát illetően. A tanítás, szakkörözés mellett elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is. Házak, fák, kazlak szinte két-három színre redukált (kék,sárga,fehér) aszkézise, a kompozícióiból sugárzó fenyegetettség mintha előre vetítené személyes tragédiáját, váteszi előrejelzésként. Tanítványai közül nagyon sokan választották a rajztanári pályát, és többen profi művésszé váltak az idők során. Egyik kedves tanítványa, Horváth Tibor szobrászművész hiteles portréját 2005 decemberében avatták fel a helyi főiskolán, ahol rövid élete végén tanított.

    Nem elég hangsúlyozni, hogy a Király Jenő és fia, Róbert, valamint Bíró Ferenc által elevenen pezsgő böszörményi képzőművészeti folytonosság Molnár Gábor (1955-1995) munkásságában erősödött fel újra. Művei kozmikus rítusban fogantak, a festék fényének éteresítésével titokzatos erőt kölcsönzött azoknak. Gyakran utalt helyi tanáraira, a főiskolán történtekre csak akkor, ha rákérdezett valaki. A hely szelleme határozta meg egyébként munkásságának világát, annak ellenére, hogy Böszörmény keretei festőként igen szűkösek voltak számára. A szatmári kitérő után (Géberjénben tanított évekig, mielőtt hazajött) munkásságát a hazatérés élménye gazdagította tartalommal. Olyannyira, hogy legjobb művei itthon születtek Vázlatszerű rajzaiban is tetten érhető az a nagyszerű tehetség és érzékenység, ami végül is kétségeinek és keserűségének a forrása volt.

    Két jelentősebb epizodistát is föltétlenül meg kell említenünk. Az egyik ügyvédként élt Böszörményben, a másik világhírű feltalálóként a fővárosban. Szolnoki Zoltán (1908-1995) a hétköznapi látványt rögzítette akvarelljein, míg Veress Ferenc (1908-1983 ),Veress Géza öccse a mozgás dinamikájának festői  rögzítésére tett kísérletet. Több tárlatot rendeztek műveiből ? a hazaiak mellett ? Svájcban és Kanadában is.

Írta: Tarczy Péter