Vásári vajasperec

A perec a magyar népi táplálkozásban országosan ismert volt. XVII. században általában az egyedülálló parasztasszonyok szakosodtak a perecsütésre. Ilyen perecsütő központ volt a debreceni, ahonnan az apró füzéres, az úgynevezett vásári vajasperecet a Debrecen környéki városok, falvak – így a hajdúböszörményi –vásáron és a piacon zsinórra fűzve árulták. Egy zsinórra 20- 30 perecet fűztek, melyet egy rúdra akasztva kínáltak. A vásárolt perecet a családok vásárfiaként vitték haza. A Vásári vajasperecet, vagy a perecek más változatait ( Zsiros perec, Parasztperec, Nagy vajasperec, Soványperec, Főtt perec) régen a nagy étkezésekkor , családi alkalmakkor , esetenként kávéval fogyasztották.

A Vásári vajasperec ill. az apró vajasperec az egykori lakodalmakban is szerepet játszott:

„ A vőfély mikor a mennyasszonyt a vőlegényes házhoz vitték, új rostából apró perecet szórta bámészkodók közé. A lakodalomban éjjel perecet kínáltak. Névnapokon szintén jelen volt a magyar nép ezen egészséges eledele”.

A pereceket perec sütőasszonyok készítették, akik száma Debrecenben ( az 1798.- összeírás szerint)elérte a 40 főt. Ők a piacokon, vásárokon árusítottak.

Az ez ideig ismerté vált történeti források ugyan nem említik Debrecen után a legnagyobb település a Hajdúböszörmény perecsütő asszonyait, de a féltveőrzött családi receptfüzetetekben olvasható a perec receptje. Ez arra utal, hogy az ügyes háziasszonyok maguk is elkészítették koruk kedvelt apró süteményét.

Hajdúböszörményben az 1940 – ből és 1942- ből származó családi füzetekben megtalálható a perec készítés leírása , de az idős háziasszonyok és férfiak visszaemlékezéseiben is él. Több visszaemlékező elmondta, hogy a böszörményi piacokon, vásárokban zsinórra felfűzött kis vajaspereceket árusítottak. A perec karikákat a gyerekeknek vásárfiaként vették.1940 – ből és 1942- ből származó családi füzetek csak arra utalnak, hogy ekkor jegyezték fel a perec receptjét, de ez a leírás vélhetően a korábbi ismeretek dokumentálása.