• Üdvözlöm Hajdúböszörményben, a legnagyobb hajdúvárosban!

    Az elmúlt évek látványos fejlődése során új kép fogadja a városunkba érkezőket, ahol hangulatos sétát téve felfedezhetik értékeinket, hagyományainkat, épített örökségünket. Az egyre sokszínűbb településünkön izgalmas programok, rendezvények, kiváló gyógyvíz és fürdőkomplexum, feltöltődés és feledhetetlen élmények várják Önt is!

    Kiss Attila polgármester

  • 1

1. lépés               →
válassza ki, hogy melyik kategóriába tartozik

2. lépés          
a keresett dokumentumra kattintson rá

3. lépés
töltse le és már intézheti is az ügyét

Keresés

Fogadóóra

Vezetői ügyfélfogadás:

Dr. Szathmári Anita aljegyző

Ideje: 2018. április 4. (9.00 - 12.00)

 

Önkormányzati hírek

Lakáspályázat

A Gazdasági Fejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság 272/2017. (XI.28.) GFK számú határozata alapján nyilvános pályázat útján ...

Bővebben...:

Pályázati felhívás

Hajdúböszörmény Város Önkormányzatának Gazdasági Fejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsága a 276/2017. (XI. 28.) GFK számú határozata alapján nyílt licit útján történő pályázatot hirdet a ...

Bővebben...:

Pályázati felhívás

 A „Felzárkózás a Magasabb Szintű Oktatáshoz” Közalapítvány pályázatot hirdet kimagaslóan tehetséges tanulók egyszeri tanulmányi ösztöndíjára.

Bővebben...:

Felhívás - fotópályázat

Hajdúböszörmény Város Önkormányzata fotópályázatot hirdet ”Hajdúböszörmény az én városom” címmel...

Bővebben...:

Felhívás - KSH

Tájékoztatjuk a Tisztelt Lakosságot, hogy a Központi Statisztikai Hivatal Hajdúböszörmény településen 2017 október 2. és december 15. között hajtja végre a háztartások életkörülményeinek feltárására irányuló „Miből élünk?” című adatfelvételét.

Bővebben...:

Egyenlő Bánásmód Hatóság

Keresse fel Dr. Kovács Krisztián Hajdú-Bihar megyei egyenlőbánásmód-referenst...

Bővebben...:

Hajdúböszörmény díszpolgárai

Az alábbiakban megtekintheti Hajdúböszörmény város korábbi és idei díszpolgárait...

Bővebben...:

Felhívás

A Képviselő–testület megvitatja Hajdúböszörmény város 2018. évi rendezvénytervét.

Bővebben...:

Tájékoztatás

A kártevő jelentősége a száraz meleg nyarakon való erős felszaporodásból adódik, ugyanis a hernyók jelenős károkat, tarrágást okoznak a disz- és gyümölcsfákon, illetve bokrokon, cserjéken.

Bővebben...:

Hőségriadó

Az EMMI Országos Tisztifőorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkár, az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzési adatai, valamint az EMMI Klímaváltozás és Környezeti Egészséghatás Elemző Osztály szakmai ajánlásait figyelembe véve, az ország egész területére vonatkozóan 2017. év június 22-én (csütörtök) 00:00 órától, június 26-án (hétfő) 24:00 óráig II. fokú hőségriasztást adott ki.

Bővebben...:

Felhívás

Kertész László Városi Könyvtár a "Közalkalmazottak jogállásáról szóló" 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet olvasószolgálati munkatárs munkakör betöltésére.

Bővebben...:

Tartalékosokat vár a honvédség

Tartalékos katonákat toboroz a Magyar Honvédség a nemrégiben útjára indult új szolgálati forma, az önkéntes területvédelmi tartalékos rendszerbe. A honvédség mindazok jelentkezését várja, akik elkötelezettek, és tenni szeretnének saját lakókörnyezetük biztonságáért.

Bővebben...:

Városi kitüntetések adományozása

Hajdúböszörmény Város Önkormányzatának „Hajdúböszörmény Város Díszpolgára Cím, valamint Hajdúböszörmény Város Tiszteletbeli Polgára Cím és Városi Kitüntetések alapításáról és adományozásáról” szóló

Bővebben...:

Valdaj, Valdaj-hátság (Oroszul: Валдайская возвышенность) a Kelet-európai-síkság északnyugati kiemelkedő területe. Mintegy 600 kilométer hosszan a Leningrádi, Novgorodi, Tveri, Pszkovi, és Szmolenszki területeken helyezkedik el.

Tengerszint feletti magassága 150 és 250 méter között váltakozik. A legmagasabb pontja is mindössze 343 méterrel van a tengerszint felett. Valdajban ered Európa több nagy folyója: a Volga, a Dnyeper, a Daugava és még sok más.

Az alapvetően mocsaras területen sok tó is található (Szelinger, Peno, Vszelug, Volgo). Természeti szépségei miatt kedvelt turista célpont.

Újrónafő

Újrónafő község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben található.

Fekvése
Az északi-Hanság szélén a Rédicset Rajkával összekötő 86-os főút mellett bekötőúton közelíthető meg. Mosonmagyaróvártól 8 km-re délnyugatra fekszik. A megye egyik legfia-talabb települése. A faluból kivezető út mellett a déli határrész már védett a hansági erdők miatt. Termőföld területét is a ’Hany’ határozza meg. A régi lápterület-becsúszás rossz vízgazdálkodású, hideg, kötött talajú.
A Hanság innen mindenféle járművel megközelíthető, amely kellemes turisztikai látnivaló.

Története
A település élete szorosan összefonódott a tőle 8 km-re lévő Mosonszolnokéval. Újrónafő története Mosonszolnok 1867. évi tagosításával kezdődik. Határából kihasítottak egy 1600 katasztrális hold területű földdarabot. Ennek neve Rónafőpuszta volt. Első ismert tulaj-donosa Gött Gyula volt. A hagyomány szerint az előbbi név alatt alakította ki az itt felépült lakótelepet. A következő tulajdonos Somogyi Dezső nábob aki, 1900-tól 1921-ig felépített itt 10 holdas területen egy barokk stílusú kastélyt. A földszinti nagyterem a versaillesi Trianon-palota nagytermét másolta le. 1942-ben Csizmadia Károly mosonmagyaróvári református lelkész és Veres Péter az akkor már ismert író hajdúböszörményi családokat telepítettek be a magyarosítás jegyében. Az 1940- és 41-ben érkezőket részben már elkészült, szép típusházakban helyezték el.
Gazdálkodásukat családonként 20-25 kh. területű birtokokkal segítették. 1942-re felépült az új iskola és a lakóházak is. A település neve innentől egy ideig Mosonrónafő volt.1952-ben a presbitérium társegyházat alapított a mosonszentjánosi egyházközséggel.[2] A település neve ekkor lett Újrónafő.
A református közösség templom céljaira megkapta a nagy magtár épületet. Templomuk végül nem lett, hanem az egykori lelkészlakásból alakították ki az imaházukat az 1950-es évek végén.

Mai élete
1973-tól 1990-ig Mosonszolnokkal közös tanácsot alkotott, egyik társközségeként. A rendszerváltás első választásakor nyerte vissza függetlenségét. A falu mezőgazdasági jellegű. Munkavállalóik nagy része a termelőszövetkezetben vagy a Lajta-Hansági Állami Gaz-daságban keresték boldogulásukat. Ma 15 család mezőgazdasági egyéni vállalkozásból él. Császárréten, ami a község külterülete 60 család él a mezőgazdaságból. A többiek Mosonmagyaróvárott tevékenykednek.

Nevezetességei
•    Kastély
A kórház rekonstrukció következtében megszűnt intézmény épülete magánkézbe került. A további sorsa bizonytalan.
•    Iskolaépület
A Biró Tibor által tervezett - egykor látványos számba ment - a régi kisalföldi pa-rasztházak stílusában megépült általános iskola.
•    Krisztinaberek kiránduló és üdülőhely
•    szélerőmű

ÚjrónafőközségGyőr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben található.

 

 

 

Fekvése

Az északi-Hanság szélén a RédicsetRajkával összekötő 86-os főút mellett bekötőúton közelíthető meg. Mosonmagyaróvártól 8 km-re délnyugatra fekszik. A megye egyik legfiatalabb települése. A faluból kivezető út mellett a déli határrész már védett a hansági erdők miatt. Termőföld területét is a ’Hany’ határozza meg. A régi lápterület-becsúszás rossz vízgazdálkodású, hideg, kötött talajú.

A Hanság innen mindenféle járművel megközelíthető, amely kellemes turisztikai látnivaló.

 

Története

A település élete szorosan összefonódott a tőle 8 km-re lévő Mosonszolnokéval. Újrónafő története Mosonszolnok 1867. évi tagosításával kezdődik. Határából kihasítottak egy 1600 katasztrális hold területű földdarabot. Ennek neve Rónafőpuszta volt. Első ismert tulajdonosa Gött Gyula volt. A hagyomány szerint az előbbi név alatt alakította ki az itt felépült lakótelepet. A következő tulajdonos Somogyi Dezső nábob aki, 1900-tól 1921-ig felépített itt 10 holdas területen egy barokk stílusú kastélyt. A földszinti nagyterem a versaillesiTrianon-palota nagytermét másolta le. 1942-ben Csizmadia Károly mosonmagyaróvárireformátuslelkész és Veres Péter az akkor már ismert író hajdúböszörményi családokat telepítettek be a magyarosítás jegyében. Az 1940- és 41-ben érkezőket részben már elkészült, szép típusházakban helyezték el.

Gazdálkodásukat családonként 20-25 kh. területű birtokokkal segítették. 1942-re felépült az új iskola és a lakóházak is. A település neve innentől egy ideig Mosonrónafő volt.1952-ben a presbitérium társegyházat alapított a mosonszentjánosi egyházközséggel.[2] A település neve ekkor lett Újrónafő.

A református közösség templom céljaira megkapta a nagy magtár épületet. Templomuk végül nem lett, hanem az egykori lelkészlakásból alakították ki az imaházukat az 1950-es évek végén.

 

Mai élete

1973-tól 1990-ig Mosonszolnokkal közös tanácsot alkotott, egyik társközségeként. A rendszerváltás első választásakor nyerte vissza függetlenségét. A falu mezőgazdasági jellegű. Munkavállalóik nagy része a termelőszövetkezetben vagy a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban keresték boldogulásukat. Ma 15 család mezőgazdasági egyéni vállalkozásból él. Császárréten, ami a község külterülete 60 család él a mezőgazdaságból. A többiek Mosonmagyaróvárott tevékenykednek.

 

Nevezetességei

  • Kastély

A kórház rekonstrukció következtében megszűnt intézmény épülete magánkézbe került. A további sorsa bizonytalan.

  • Iskolaépület

A Biró Tibor által tervezett - egykor látványos számba ment - a régi kisalföldi parasztházakstílusában megépült általános iskola.

 

Trau (horvátul Trogir, latinul Traqurium, görög Tragourion) város Horvátországban. A városközpont „Trogir történelmi városközpontja” néven az UNESCO kulturális világörökség-jegyzékében szerepel.

Fekvése
Splittől 27 km-re a Kastelanski-öböl végénél fekvő kisváros és kikötő. A város tulajdonképpen egy kis szigeten fekszik Ciovo-sziget és a szárazföld között. Környékén számos festői öböl található, különösen a Seget és a Saldun-öböl nagyon szép.

Története
Először az illírek alapítottak itt települést, ők voltak az őslakosok amikor első gyarmatosítóként a Siracusai görögök hódították meg a környéket és Kr. e. 390-ben Vis szigetén megalapították Issát és a Kr. e. 3. században Traguriont. E görög településeket görög geográfusok is megemlítik. Pompeius elleni győzelme után Caesar megszüntette a települések függetlenségét és a terület a Római Birodalom része lett. Plinius római történész az 1. században Traguriumot mint római várost és fontos kikötőt említi. A birodalom kettészakadása után a város Dalmáciával együtt a Bizánci Birodalom része lett.
A bizánciakat hamarosan elsöpörte a népvándorlás vihara, majd a 7. században avarok és szlávok érkeztek erre a vidékre és az új hódítók a korábbi romanizált őslakókkal keveredtek. 814 körül Nagy Károly hódította meg a várost. A 10. században Trau a megalakuló horvát állam része lett és a horvát királyoktól kiváltságokat kapott.

Trogir

A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát. A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom része lett. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult és 1990-ben népszavazás után a független Horvátország része lett.

Trogir

Látnivalók
•    Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo citadella és a Szent Márk torony. A Kamerlengo citadella a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15 . századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriett áll.
•    A város főterén áll a Szent Lőrinc-székesegyház, mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában.
•    A székesegyház előtti téren a loggia 15. századi, a kis Szent Sebestyén templom reneszánsz stílusban épült. A loggia déli falát Ivan Mestrovic Tomislav horvát király reliefje (Kép) díszíti.
•    A kora középkori Szent Borbála-templom 9–10. századi, a legrégebbi templom a városban.
•    A városháza 15. századi épület.
•    A tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A 13. századból való középkori freskókkal és a Ciripko család sírjaival.
•    Szent Miklós erőd.
•    Vitturi erőd.
•    Déli városkapu.
•    Szent Miklós-templom
•    Szűz Mária-templom
•    Szent Péter-templom
•    Kármel hegyi Miasszonyunk templom
•    Szent János-kápolna
•    Óratorony
•    Čipiko palota
•    Lucuc palota
•    Garagnin-Fanfogna palota
•    Andreis palota
•    Katedrális Múzeum. Gazdag egyházművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Egy 14. századból származó feszület, valamint Paolo Veneziano alkotásai a múzeum legjelentősebb műtárgyai közé tartoznak.

Oktatás
A városban két általános és két középiskola található:
Általános iskolák: Majstor Radovan és Petar Berislavić általános iskola
Középiskolák: Ivan Lucić és Blaž Jurjev Trogiranin középiskolák

A város szülöttei

•    Blaženi Augustin Kažotić - dominikánus szerzetes, zágrábi püspök
•    Petar Berislavić - horvát bán
•    Vinko Coce - tenor
•    Blaž Jurjev Trogiranin - festő
•    Matej Andreis - költő
•    Ivan Lucius Lučić – történész


 

Siilinjärvi

Siilinjärvi finn település. A név finnül azt jelenti: "sün-tó."

Kelet-Finnország régióban található, Kuopio városától 20 km-re. Az átlagéletkor viszony-lag alacsony, 23%-a a lakosságnak 15 évnél fiatalabb. A legfontosabb bevételi forrása a szolgáltatások és az ipar. Siilinjärvi-ben 11 általános iskola és 2 középiskola található. Az egyik legfontosabb munkaadó Siilinjärvi a Yara International.
A repülőtér Kuopio városában található.

Siilinjärvi
Siilinjärvi Lakások

Nagyszalonta

 

Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város Romániában Bihar megyében. Neve a szláv Suleta személynévből ered, amely a Sulimir személynévből származik.

Elhelyezkedése


Nagyváradtól 38 km-re délnyugatra a Kölesér partján fekszik, Nagyvárad - Arad - Temesvár országúton, a román-magyar országhatártól keletre, 14 km távolságra közúton a Nagyszalonta - Méhkerék határátkelőhöz.
Csonka-torony

 

Története


A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.
A települést 1332-ben Zalantha néven említik. 1241-ben a tatárok, 1598-ban a Váradról visszavonuló törökök pusztították el. 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem által letelepített 300 hajdú megalapítja Szalonta városát.
Vára 1636-ra épült fel és még ez év október 6-án I. Rákóczi György itt verte meg a törököket, akik Bethlen Istvánt akarták visszaültetni Erdély fejedelmi trónjára. 1658-ban a várat a fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, már csak a Csonkatorony áll belőle.
1910-ben 15 943 lakosából 15 206 magyar (95,38%) és 650 román volt. 2002-ben 18.074 lakosából 10.335 magyar (57,18%), 7.267 román, 379 cigány és 93 egyéb nemzetiségű volt.
A trianoni határ egyik kisebb módosításaként az 1920-as évek elején egy külső településrészt Újszalonta néven Magyarországhoz csatoltak. 1940-ben a Második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től újra Romániához tartozott.

Kiemelkedő szülöttei, szemilységei
•    Itt született 1320-ban Toldi Miklós bihari birtokos nemes;
•    Itt született 1755. december 21-én Földi János orvos, költő;
•    Itt született 1815. május 8-án Lovassy László jogász, az országgyűlési ifjak egyik vezetője;
•    Itt született 1817. március 2-án Arany János költő;
•    Itt született 1841. augusztus 9-én Arany Juliska, Arany János fiatalon elhunyt leánya sírján a magyar irodalom egyik legszebb sírverse olvasható;
•    Itt született 1844-ben Arany László költő, író, műfordító;
•    Itt született 1844. február 22-én Kornya Mihály, a magyar baptizmus atyja;
•    Itt született 1891-ben Zilahy Lajos író;
•    Itt született 1897-ben Sinka István költő;
•    Itt született 1905-ben Kulin György csillagász.
•    Itt született Kiss István (szobrász) Kossuth-díjas, Arany János szalontai bronzszobrának alkotója (1991)

Látnivalók

 

Arany János szobra Kossuth Lajos szobra

Arany János szobra

A Kossuth Lajos szobor



•    A Csonkatoronyban Arany János emlékmúzeum található (nyitva tartás kedd, szerda, csütörtök, szombat 10-16-ig, ugyanott városi Galéria)
•    a központi parkban a város alapító Bocskai István teljes alakos szobra
•    Református temploma mellett a Romániához csatolt területek egyetlen megmaradt Kossuth-szobra áll.[4]
•    Szobor Park (Ref. Templom jobb oldalán): Arany János teljes alakos szobra, Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György, a Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss István (szobrász) mellszobrai.
•    Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található.
•    Arany János szülőháza helyén álló házon emléktábla látható.
•    Zilahy Lajos szülőháza emléktáblával megjelölve.
•    Sinka István szülőháza emléktáblával megjelölve.
•    Kulin György szülőháza emléktáblával megjelölve.

Testvérvárosai


•     Magyarország Nagykőrös, Magyarország (1991)
•     Magyarország Túrkeve, Magyarország
•     Magyarország Sarkad, Magyarország (1992)
•     Magyarország Békéscsaba, Magyarország (2002)
•     Magyarország Csepel, Magyarország
•     Magyarország Hajdúböszörmény, Magyarország
•     Magyarország Rimaszombat, Szlovákia
•     Magyarország Derecske, Magyarország (2008. június 21.)

 

Montesilvano

 

Montesilvano egy olaszországi város és községközpont (comune) Abruzzo régióban, Pescara megyében.


Fekvése
Pescara városától északra helyezkedik el. Két frazione alkotja, a tengerparti Montesilvano Spiaggia és a dombvidéken épült régi városközpont Montesilvano Colle.


Története

A város első említése 1114-ből származik, amikor a normann Szicíliai Királyság része volt. A középkorban a Pennei Hercegséghez tartozott. 1914-ben vált önálló településsé.


Fő látnivalók
Egy i. e. 3 században Júnó tiszteletére épült római szentély romjai.

Harkány / Pozíció Magyarország térképén

Harkány / Pozíció Baranya megye térképén

 

Harkány (horvátul Harkanj) Pécstől 25 km-re, a Villányi-hegység lábánál található nevezetes fürdőváros. Korábban két vasútvonal is vezetett a városon keresztül, mára azonban mind az Alsómiholjác-Pécs, mind pedig a Sellye-Villány vonal személyforgalma megszűnt.

 

Története

 Harkány

Zsigmondy Vilmos bányamérmök, Harkány:Az ő nevéhez fűződik az első gyógyvizet felszínre hozó kutak fúrása. (Veszprémi Imre alkotása)

 

Harkány nevét az oklevelek 1323-ban említették először Harkan néven.

Harkány királyi udvarnokok földje volt, melyet Károly Róbert király, mint örökös nélkül elhalt ember birtokát Pál fia György temesvári alvárnagynak adott, s határát is leíratta.

1397-ben az oklevelek a Byka nemzetség birtokának írták. A nemzetség birtokközpontja Terehegy (horvátul Teređ, Teriđ) volt. A család tagjai közül ismert volt többek között Byka Janás, aki Zsigmond királyt támogató 112 nemes között volt. Byka Miklós pedig a krakkói egyetemen tanult.

A Byka család Szigetvár elestével halt ki.

Harkány a török időkben is lakott maradt. Megmaradt lakosai főleg földműveléssel, szőlőtermeléssel foglalkoztak.

A törökök kivonulása utáni időkben a falu birtokosa a Batthyány család volt.

1806-ban siklósi „Földes Uradalom” tiszttarrójához „gyűdi Michel” mocsárcsapoláshoz szeretne újra elmenn inyavalyáimtól megmenekedtem. – kéziratból fennmaradt töredék Dr. Lárencz László)

1814-ben a Batthyány család, hogy megnövekedett állatállományát nagyobb területű legelőkhöz juttassa, birtokán; a Gyűd-Harkány közt elterülő mocsarak lecsapolásába fogott.

1823-ban a lecsapoláskor a mocsarakban dolgozó egyik munkás; Pogány János nevű jobbágy, a mocsárból felbuzgó meleg vízben áztatva fájós lábát, attól meggyógyult. Gyógyulásának hamar híre ment a környéken, és az uradalom is felsmerte a gyógyvíz hatását.

1824-ben megkezdték a fürdő kiépítését az akkori térképvázlaton szereplő Büdösrét, Büdöstó helyén.

1846-ban magyarul is megjelent „A harkányi hévíz gyógyereje” Patkovics József

1860-ban közkegyelemben részesült a Batthyány család és visszakapta Harkányfürdőt.

1866 Zsigmondy Vilmos artézi kút. harkányi I. számú 37,7 méter mély 62°C hőmérsékletű kút, az ország első hévizkútja.

1970-es évek izotópvizsgálattal bizonyított, a COS 150szer gyorsabban jut be a szervezetve, mint más kénvegyületek. (Dr. Kádas István prof.)

1977. április 1-jén hozzácsatolták a 2 km-re[1] északnyugatra lévő Terehegy községet.

1999 Dr. Keszthelyi Béla COS a pszoriázisra is kiváló (DN. 1999. szept. 13.)

A település 1999. július 1-jén kapott városi rangot.

 

Nevezetességek

  • Harkányi Gyógyfürdő vagy Harkányi Gyógy- és Strandfürdő: Kiemelt országos minősítésű gyógyfürdő. A termálkutak a fürdő területén helyezkednek el, 62 C-fokos vizet szállítanak. Víz összetétele: alkáli-hidrogénkarbonátos, a kénes vizek csoportjába tartozik. Harkányt fürdője révén a „Reumások Mekkája” néven emlegetik. A 180 esztendős létesítmény vize a reumatikus panaszok, ízületi gyulladások, operációk utáni mozgáskorlátozottság, törések és idült bőrbetegségek gyógyítására szolgál, és baleseti utókezelések céljára is hasznosítják.
  • Református templom (Kossuth utca) (1802, késő barokk)
  • Református templom (Terehegyi út) (1800 körül, copf)
  • Katolikus templom (1906)
  • Izraelita temető, benne a fürdő orvosának, és a helyi századfordulós, jórészt idegenforgalommal foglalkozó zsidó közösség tagjainak sírjaival. A Református temetőn túl fekszik.

Testvértelepülés


Képek:

Harkány

Szent István szobra, Harkány
(Vanyúr István alkotása)   

 

Harkány

Millenniumi országalma, Harkány
(Faragó Miklós festőművész,
Tomiszlav Kammerer építész,
Vajda László mérnök alkotása)

Harkány

A gyógyfürdő   

Harkány

Baróthi Ádám és Baróthi Zsombor:
Wass Albert szobra Harkányban

 

 

Gyergyóalfalu

Gyergyóalfalu (románul Joseni, korábban Alfalău, németül Untersdorf) falu Romániában, Hargita megyében.

 

Fekvése

Gyergyószentmiklóstól 6 km-re nyugatra fekszik, Borzont és Bucsin tartozik hozzá. Átszeli a Békény patak, amely a falu határánál a Maros folyóba ömlik. A falu az ország egyik leghidegebb pontja, ahol már többször mértek -30°C alatti hideget.

Gyergyóalfalu

Története

Gyergyóalfalu keletkezésének idejét és elnevezésének eredetét mind a mai napig nem sikerült pontosan tisztázni sem irásos , sem más bizonyítékok segítségével. Első irásos említése viszonylag későn, az 1567. évi 25 dénáros dézsmajegyzékben fordul elő. Ebben Alfalu 44 portával szerepel. Az 1332. és 1337-es évekre vonatkozó pápai tizedjegyzékben azonban nem a gyergyói települések elnevezései,hanem a tizedet fizető papok nevei vannak feltüntetve. Az írásos bizonyítékok hiányában is megállapítható, hogy a falu jóval 1200 előtt keletkezhetett, hiszen templomkapujának feliratán szerepel az 1213-as év. Az eredeti település a mai falutól nyugatra a Borzont-patak völgyében volt. A falu 1675 és 1678 között püspöki székhely volt, ennek emlékét a templom falában elhelyezett tábla hirdeti. Ugyancsak a templom falában látható István pap emléktáblája, aki 1567-ben János Zsigmond serege ellen mozgósította Csík és Gyergyó népét. A tolvajos-tetői győzelem óta tartják meg a pünkösdi csíksomlyói búcsút, ahol az alfalvi kereszt halad ma is az élen. A más településekről csatlakozók megadták a gyergyóalfalviaknak azt az előjogot, hogy mindig ők álljanak a búcsús körmenet élén, hiszen az ő papjuknak köszönhetően maradt katolikus Csík és Gyergyó vidéke. 1804-ben tűzvész pusztított, melyben a templom tetőzete is leégett. 1855-ben, 1858-ban és 1902-ben ismét tűzvész volt. A faluban már a 19. században Felső Népiskola működött, ma is középiskolája van. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye gyergyószentmiklósi járásához tartozott. 1996-ban 6037, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ma 4957 lakossal büszkélkedhet.

 

Látnivalók

 

Híres emberek






Beregszász (ukránul Берегове (Berehove), oroszul Береговo (Beregovo), németül Bergsaß, Lampertshaus) város Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás székhelye. A trianoni bé-keszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásának központja, Munkáccsal felváltva rövi-debb-hosszabb ideig a vármegye székhelye volt. Beregardó, Búcsú és Tasnád tartozik hoz-zá. Kárpátalja települései közül Beregszászban él a legnagyobb magyar közösség, a város jelentős magyar kulturális központ.

Neve a magyar berek (liget) főnévből származik, utótagja egykori szász lakosaira utal. Az ukrán elnevezés a magyarból származik. A vidék a XI. század második felében I. Béla fiá-nak, Lampert hercegnek volt a tulajdona, a néphagyomány szerint ő alapította a települést. Eredetileg róla nevezték el Villa Lampertinek, majd Lampertházának, Lampertszásznak, Lamprechtszásznak, Luprechtházának, Luprechazának.

Fekvése
Kárpátalja délnyugati részén terül el, Ungvártól 72, Munkácstól 28 km-re, a Beregsurány–Asztély magyar-ukrán határátkelőtől pedig 6 km-re. A Borzsát és a Latorcát összekötő Vérke patak szeli ketté. Északkelet és délkelet felől vulkanikus hegylánc övezi, melynek legmagasabb pontja a Nagy-hegy (362 m).

Beregszász

A városalapító Lampert herceg emléktáblája a római katolikus templom falán

Története

A város alapítása

Beregszász környéke már valószínűleg a kőkorban és az újkőkorban is lakott volt, erről tanúskodnak a 19. században Lehoczky Tivadar által a Kisrigó- és a Nagyrigó-dűlőben feltárt leletek. Később szarmaták, gótok, hunok, avarok és kelták fordultak meg a vidéken. Pápai Páriz Ferenc református orvos és író 1708-as kiadású Dictionarium Latino-Hungaricum-ában azt állítja, hogy már jóval a magyarok bejövetele előtt római telep létezett itt, amelyet Peregiumnak hívtak. Ez az állítás azonban nem bizonyított.
Valószínűleg a honfoglalás idején, a 9. században is élt valamilyen nép a város mai terüle-tén, s magyar szálláshely is létrejött itt. Utóbbit bizonyítja, hogy 1845-ben, a Vérkén átívelő híd építése közben, alapjainak ásásakor ősi magyar szokás szerint eltemetett harcosok sírjaira bukkantak, valamint a velük együtt a sírba helyezett fegyverekre. Ám a hely jelen-téktelen lehetett, hisz a szomszédos borsovai vár lett Borsova vármegye központja, melyhez az államalapítás, a vármegyerendszer létrejötte után a terület tartozott.
1048-ban az ország ezen része I. András király öccsének, Bélának a tulajdonába került. 1063-ban, I. Béla király halála után birtokait fiai, Géza, László és Lampert között osztották szét. A későbbi Beregszász vidéke Lampert hercegnek jutott, a néphagyomány szerint ő hozta itt létre a települést. Lampertháza alapításának pontos dátuma nem ismert, de mivel még Lampert herceg életében kellett történjen, és ő a 11. század végén hunyt el, a bereg-szásziak 1095-1096-ot tekintik az alapítás dátumának.
Beregszász keletkezéséről szól egy legenda is. A történet szerint a környéken legeltette gulyáját egy Szász nevű pásztor, amikor a szomszéd bika rátámadt az ő vezérbikájára. A két hatalmas állat élet-halál harcot vívott egymással, patáikkal erősen feltúrták a gyepet. Miután Szász botjával rásújtott az idegen bikára és elkergette azt, az egyik gödörben rengeteg aranyat talált. A hatalmas kincsből templomot építtetett a helyen, s hamarosan benépesült a környék. Ezt a legendát dolgozta fel Tompa Mihály Beregszász című elbeszélő költeményében.[2] Azonban a mondával kapcsolatban Lehoczky Tivadar, e vidék 19. szá-zadban élt neves kutatója ezt írja: „Azon regének, mely szerint egy Szász nevü pásztor a mostani r.k. templom helyén viaskodott két bika felturt nyomában nagy kincset talált s azon e templomot épittette s e körül később a róla Bereg-szásznak elnevezett város keletkezett volna, történeti valóságot tulajdonitani nem lehet…”
Lampertháza a helyszíne A szép asszony dombja című mondánk cselekménye egy részének is.

Az Árpád-ház uralkodása
Az alapítást követően hosszú ideig az Árpád-házi királyok és azok rokonai birtokolták a települést. 1141-ben a tizenegy éves II. Géza lett a magyar király, s a vidék ura is. Ez azonban a kunok gyakori betörései miatt ekkorra szinte teljesen elnéptelenedett. Így II. Géza, illetve a helyette kormányzó Ilona anyakirályné és az ő testvére, Belos bán, Rajna-vidéki szászokkal telepítette be, akik a folyó áradása miatt kényszerültek elhagyni eredeti lakhelyüket. A várost ettől az időtől hívták Szásznak, Lampertszásznak, Lamprechtszásznak és Lampertháznak is. A szászok meghonosították a szőlőtermesztést a vidéken, valamint aranyat kezdtek bányászni a Nagy-hegyen. Egykori tárnáik közül néhány ma is látható.
Azonban 1241-ben, a tatárjárás idején ismét teljesen elpusztult a település, ezután IV. Béla király megint újratelepítette. Az új betelepülőket különböző kiváltságokkal ruházta fel. 1247-ben kelt kiváltságlevelében biztosította őket arról, hogy vagyonukkal szabadon ren-delkezhetnek, vérengzés, tolvajlás, emberölés kivételével minden más ügyben saját hatósá-guk ítélkezhet, a város és környékének lakossága nemzetiségétől függetlenül egyenlő jogo-kat élvez, a környező földeket, vizeket szabadon használhatja, vásárait szombatonként tarthatja; rögzítette a papnak és a királynak fizetendő adókat, a helyi egyházat az esztergomi érsekség alá rendelte. V. István 1271-ben, majd Károly Róbert 1320-ban megerősítette a város kiváltságait.
A tatárjárást követően jött létre Bereg vármegye Borsova vármegye területének egy részén. A vármegye központja akkoriban még a munkácsi vár volt.
Beregzaza néven 1284-ben említik először Beregszászt.

A város a 14. században
I. (Nagy) Lajos király 1342. szeptember 2-án kelt kiváltságlevelében szabad királyi város címet adományozott Lampertházának, a város pallosjogban is részesült. Ezen előjogokat később 1419-ben Zsigmond, 1524-ben Mária királyné, 1548-ban I. Ferdinánd is megerősí-tette.
I. (Nagy) Lajos, de főleg édesanyja, Erzsébet királyné nagyon megszerette a várost. Több-ször is támogatták anyagilag Beregszászt, Erzsébet királyné udvarházat is tartott a városban, gyakran töltötte itt a nyarat. Két kolostort is alapított a városban: a domonkosokét 1370-ben, a ferencesekét 1377-ben.
Az ő jelentős támogatásával kezdődött el a katolikus templom újjáépítése is, melyet még a tatárok romboltak le, szentélyét 1242-1247-ben emelték fel. Majd Zsigmond király idejé-ben, 1418-ban a korábbi helyére építették a mai templomot. Ezt tanúsítja a templomfalba beépített 1418-as évszámú Jó pásztor dombormű.
A várost 1504-től írják következetesen Beregszásznak az okmányokban.


A szétdarabolt ország részeként
A mohácsi vereség után az erdélyi fejedelmek és a Habsburgok folyamatosan versengtek a vidékért. Ez időben a város polgárai fokozatosan elvesztették kiváltságos jogaikat, a helyi földesúr egyre nagyobb hatalmat gyakorolt felettük.
Beregszásznak jelentős szerep jutott a reformáció idején, mely a vidéken itt ért el először nagy sikereket. 1548-ra tehetjük a reformáció kezdetét a városban. 1552-ben két egyházi zsinatot is tartottak itt Kálmáncsehi Sánta Márton vezetésével, melyek Magyarország első helvét típusú zsinatai közé tartoznak. A második beregszászi zsinaton, december 1-jén határozatot hoztak az úrvacsora és a gyóntatás rendjéről[4], ezzel a kálvinisták véglegesen elváltak a katolikus egyháztól.
1566-ban, miután a János Zsigmondot segítő I. Szulejmán elesett Szigetvár ostrománál, János Zsigmond kelet irányában engedte útjára tatár segédhadait. Az átvonuló tatárok tel-jesen feldúlták Felső-Magyarországot, Beregszászt szinte a földdel tették egyenlővé. A következő évi adóösszeírás alkalmával 48 lakott és 199 üresen álló házhelyet jegyeztek fel. Ismét megkezdődött a város újjáépítése.

Beregszász
A Bethlen–Rákóczi-kastély utcára néző homlokzata napjainkban

1621. december 31-én Bethlen Gábor békét kötött II. Ferdinánddal, melynek értelmében megkapott hét vármegyét, köztük Bereget is. Bethlen Gábor sokat tett a birtokába került Beregszászért, fejlesztette a kereskedelmet és a kézművességet. 1629-ben építtette kastélyát a város központjában.
1633-ban I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna vette birtokába.
1657 januárjában II. Rákóczi György X. Károly Gusztáv svéd királlyal szövetkezve hadjá-ratot indított Lengyelország ellen. A harcok eleinte magyar sikereket hoztak, II. Rákóczi György Varsót is elfoglalta. Bár ezután a svéd király magára hagyta, az erdélyi fejedelem továbbra is bizakodott. Azonban a bosszúálló lengyelek Jerzy Lubomirski marsall vezeté-sével betörtek Észak-Erdélybe és Bereg vármegyébe. 1657. június 17. gyászos nap volt Beregszász számára. A lengyel támadás elől a templomba húzódtak a város lakói, az ost-romlók viszont hamar megtörték a templom védőinek ellenállását. A lakosságot lemészá-rolták, a templomot felgyújtották és ezt írták a füstölgő rom falára: Vicem pro vice reddo tibi, bone vicine! (Szemet szemért, leróttam adósságom, kedves szomszéd!). II. Rákóczi Györgyöt a román és kozák csapatok is cserbenhagyták, végül kénytelen volt megalázó békét kötni II. János Kázmér lengyel királlyal.
A fejedelem 1660-ban bekövetkezett halála után özvegye, Báthory Zsófia kezébe került Beregszász. Miután ő 1680-ban meghalt, menye, Zrínyi Ilona lett a város birtokosa, s majd általa 1682-től második férje, Thököly Imre is. 1685 és 1688 között a császári csapatok több mint két évig ostromolták Munkács várát, s ez alatt a Beregszászban elszállásolt katonaság gyakran háborgatta a helyi lakosokat. A legnagyobb kár a várost azonban 1686. június 8-án érte, amikor a munkácsi várból Radics András vezérletével kitörő kurucok megtámadták az itt állomásozó csapatokat, akik a templomba menekültek, s hosszas csata után a kurucok rájuk gyújtották azt. Így ismét óriási károkat szenvedett a város, s főleg a templom, melynek ezt követően majdnem másfél évszázadon keresztül álltak fedetlenül a falai. A Bethlen-kastély is leégett, ezt feltehetőleg II. Rákóczi Ferenc állíttatta később helyre.
1688. január 17-én Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni a munkácsi várat. A család a kapitu-láció után visszakapta javait és birtokait, azonban Bécsbe szállították őket. II. Rákóczi Fe-renc visszatéréséig Kollonich Lipót bíboros (mint gondnok) és Klobusiczky Ferenc (mint igazgató) kezelte a vidéket.

A Rákóczi-szabadságharc idején
Bereg vármegyét és Beregszászt jogosan nevezhetjük a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjének. 1703 tavaszán a beregi erdőkben bujdosó kurucok, Esze Tamással és Kis Alberttel az élén több követséget is küldtek a lengyelországi Brezánba menekült II. Rákóczi Ferenchez és Bercsényi Miklóshoz. Május végén Rákóczi átadta Esze Tamásnak a felkelésre buzdító brezáni kiáltványt és a szabadságharc zászlait. Esze Tamás május 21-én Váriba érkezvén, ott elfoglalta a tiszai réveket, a falu népét gyűlésre hívta, ahol felolvasta a kiáltványt és - Rákóczi parancsa ellenére - kibontotta a zászlókat.
A felkelők május 22-én, miután Benénél megfutamították a Maróthy István főszolgabíró vezette hajdúkat, Beregszászba értek. A városban épp vásárt tartottak, rengeteg ember gyűlt össze. Esze Tamás itt is kibontotta a szabadságharc zászlait, felolvasta Rákóczi kiáltványát. Ennek emlékét 1992 óta márványtábla örökíti meg a mostani II. Rákóczi Ferenc téri posta falán. Gyorsan terjedt az események híre, sokan csatlakoztak a felkelőkhöz, így kezdetét vette a tiszaháti felkelés, s vele a Rákóczi-szabadságharc.
II. Rákóczi Ferenc azonban még hezitált, nem állt a harcok élére, francia segélypénzre várt és azon vehető zsoldosokra. Így június 7-én Dolhánál könnyűszerrel verték szét a kuruc csapatokat a túlerőben lévő Károlyi Sándor szatmári főispán és Csáky István bereg-ugocsai főispán egyesült seregei.
A felkelők a hegyekben, erdőkben húzódtak meg, s majd június 15-én egy Kliniec nevű faluban egyesültek Rákóczi katonáival. A 3000 fős sereg Vereckénél lépte át a határt. Július 9-én érkeztek meg Beregszászba, szétverték a császári helyőrséget, a Tiszáig szorították vissza őket. Ezzel majdnem az egész Bereg vármegye Rákóczi fennhatósága alá került.

Beregszász
II. Rákóczi Ferenc emléktáblája a Bethlen–Rákóczi-kastély falán

A fejedelem többször is megfordult Beregszászban. 1705. december 21-én itt adta ki a felkelésre buzdító kiáltványát, melyben zászlaja alá szólított mindenkit, akinek drága a haza és a szabadság. Ezen eseményt örökíti meg a Bethlen-kastély falán 1996-ban felavatott emléktábla.
A szabadságharc leverése után Bereg vármegyét és Beregszászt rebellisnek minősítette a császári udvar, utóbbit megfosztották városi rangjától és önkormányzatát feloszlatták.
Ráadásul 1717-ben ismételten betörtek a tatárok a vidékre, nagy pusztítást végeztek Be-regszászban.
1726-ban III. Károly király a munkácsi uradalom részeként Schönborn Lothár Ferencnek adományozta. Ezután egészen 1944-ig volt a Schönborn-család birtoka. Az új urak óriási adókat róttak ki Beregszászra, azonban el kell ismerni, sokat tettek a mezőgazdaság és a borászat felvirágoztatásáért is.
1739-ben ismét tűzvész pusztította a várost, 1742-ben pedig pestis tizedelte meg lakosságát. A több mint 300 áldozat üresen maradt házába 1749-ben németeket telepítettek.

A 19. században

Beregszász
Petőfi Sándor szobra

A 19. században nemzetünk több neves személyisége is ellátogatott Beregszászba. Kazinczy Ferenc raboskodása alatt, miközben I. Napóleon hadainak előretörése miatt a munkácsi várbörtönbe szállították, 1800. augusztus 20–23-án töltött néhány éjszakát Beregszászban, az akkori Oroszlán Vendégfogadóban. 1990 óta márványtábla őrzi az emlékét az épület falán.
Kölcsey Ferenc, szatmárcsekei birtokára visszavonulva, a beregszászi postán intézte leve-lezéseit. Az ő tiszteletére is emléktáblát avattak 1992-ben a Rákóczi téri posta falán.
Gróf Széchenyi István a Tisza szabályozásának kapcsán kereste fel e vidéket. Beregszászban 1846. július 30-án vendégeskedett, erre emlékeztet az egykori Úri Kaszinó falán 1991-ben elhelyezett emléktábla.
Petőfi Sándor is megfordult a városban, második felső-magyarországi útja során. 1847. július 12-én érkezett, s másnap indult is tovább, szintén az Oroszlán Vendégfogadóban szállt meg. Itt írta Meleg dél van című, rövidke versét.[5] A nemzet költőjének emlékére is avattak emléktáblát az egykori fogadó épületén (1987-ben) és szobrot is állítottak neki a korábbi Úri Kaszinó előtt (1991-ben).

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt
A március 15-ei budapesti események hatására 1848. június 4-én Beregszászban is felállí-tották a nemzetőrséget, parancsnoka Eötvös Tamás lett, őrnagyi rangban. Június 14-én sorakoztak fel a város központjában és Nagykállóba indultak, hogy csatlakozzanak a 10. honvédzászlóaljhoz. A zászlóalj részt vett a téli és a tavaszi hadjáratban, a kápolnai csatában, Buda várának bevételében és a szabadságharc még számos kisebb-nagyobb üt-közetében.
1849. április 22-én beregszásziak is részt vettek a Podheringnél, Munkács mai külvárosánál, zajlott győztes csatában.
Az I. Ferenc József segítségére siető orosz hadseregnek 1849. augusztus 20-án adta meg magát Beregszász. A szabadságharc bukása után itt is a megtorlás évei következtek. A tisz-teket, honvédeket haditörvényszék elé állították, sokan közülük a környező hegyekben, erdőkben kerestek menedéket.

A századfordulón

1867-től, a kiegyezést követően Beregszász lett Bereg vármegye központja, egészen 1918-ig.
Nagy ipari fejlődésen ment keresztül a város a századfordulón.
1893-ban két szeszfőzde és egy gőzmalom, 1895-ben és 1897-ben egy-egy téglagyár nyílt itt. 1898-ban láttak hozzá a villanytelep építéséhez.
A 19. század végén épület fel a vasútállomás és indult be a vasúti forgalom.
Nagyrészt ezekben az időkben alakult ki a belső városrész arculata is.

Beregszász
Az egykori Bereg Vármegyei Kaszinó (Úri Kaszinó) – ma Arany Páva étterem

Az első megyeházat Beregszászban 1731-ben emelték, azonban azóta többször is leégett, nem egyszer át kellett építeni. 1880-ban egy újabb tűzeset alkalmával ismét leégett a me-gyeháza, a környező épületekkel együtt. Az új, jelenleg is megtekinthető megyeházát 1890-ben építették Ybl Miklós tervei alapján.
1909-ben épült fel a város központjában a Jablonszky Ferenc tervezte törvényszéki épület.
Még 1841-ben, Eötvös Tamás másodalispán kezdeményezésére jött létre a Bereg Vármegyei Kaszinó, székház nélkül. Első székházát 1890-ben építették, azonban ez hamarosan szűknek bizonyult. Így 1912 és 1913 között Besenszky Gyula munkácsi építészmérnök tervei alapján felépítették az új, ma is álló épületet, mely a város kulturális, társadalmi és politikai életének központja lett.

A 20. században
Fejlődését, mely talán még így is elmaradt más magyarországi városokétól, azonban megál-lította az I. világháború. A harcok szele hamarosan elérte a vidéket is, 1915-ben néhány hónapig Beregszászban volt a német hadsereg-parancsnokság hadiszállása. A fokozatosan romló gazdasági helyzet miatt Buttykai Ferenc főispán 1918 áprilisában lemondott tisztsé-géről, ezután Csuha István, Ung vármegye főispánja töltötte be ezt a tisztet is.
1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltása után egy öttagú testület vette át a város irányítását. Megkezdték a korábbi városi tisztviselők letartóztatását, Buttykai Ferenc öngyilkosságot követett el.
Április 22-én a városi lakosság fellázadt a vörösterror ellen, rövid időre visszaállították a korábbi rendet. Azonban április 26–27. éjjelén román csapatok szállták meg Beregszászt, néhány nap múlva pedig csehek. A trianoni békeszerződés értelmében Beregszász Cseh-szlovákiához került. Megfosztották városi címétől, önkormányzatát felfüggesztették.
A cseh időkben, működésük akadályozása ellenére, két fontos magyar egyesület működött a városban: a Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesülete és a Kárpátaljai Magyar Kul-túregyesület. Valamint különböző rendezvényei által Beregszász lett az elszakított Kárpát-alja magyar kulturális központja.
Iparilag nem sokat fejlődött a város, 18 év alatt mindössze egy vágóhíd, egy dohánybeváltó és egy malom épült fel.
1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta Csehszlo-vákiától a trianoni határ mentén elterülő magyar többségű országrészt, így Beregszászt is. A Magyar Honvédség november 9-én vonult be a városba, a polgárok, az 1941-ben Kos-suthra keresztelt főtéren köszöntötték az érkező katonákat.
1939-ben országjáró körútra indították a Szent Jobbot, az ereklyét szállító vonat május 14-én érkezett meg Beregszászba. Végigvitték a városon, majd a Rákóczi téren egy díszemel-vényre helyezték megtekintésre.
A II. világháború kitörését követően lengyel menekültek özönlötték el Kárpátalját, a Be-regszászba érkezőket a városi lakosság élelemmel, meleg ruhával és szállással látta el. A beregszásziak közül sokan részt vettek a 2. magyar hadsereg Don-kanyarbeli vereséges ütközetében. 1943. május 30-án gyászünnepséget tartottak a Kossuth téren, annál az I. világháborús emlékműnél, melyet még előző évben, május 31-én avattak fel közadakozás-ból.
A városvezetés mindent elkövetett, hogy a helyiek a háború ellenére semmiben se szen-vedjenek hiányt, 1944-ig az Országos Nemzeti és Családvédelmi Alap támogatásával 30 lakóházat építettek, melynek árát tulajdonosaik 30 év alatt voltak kötelesek visszafizetni. Azt az utcát, ahol ezek a házak találhatók, még ma is ONCSA-telepnek nevezik a bereg-szásziak.
Beregszászban a világháború kitörése előtt és után sem korlátozták a jelentős részarányú zsidó lakosság jogait. A nyilas hatalomátvétel után azonban megkezdődött a környék zsi-dóinak deportálása. A Vári téglagyárban és a Weisz-tanyán berendezett gettókban gyűjtöt-ték össze, s majd innen szállították el őket. Emléküket márványtábla őrzi az egykori bereg-szászi zsinagóga falán.
1944. október 26-án a túlerőben lévő 4. Ukrán Front könnyűszerrel foglalta el Beregszászt, sok honvédet foglyul is ejtettek. November első napjaiban letartóztatták Benda Kálmánt, a Magyar Országgyűlés Felsőházának tagját, és kivégezték. Ő volt a sztálini terror első beregszászi áldozata. November 13-án rendeletet hoztak arról, hogy Kárpátalja minden 18 és 50 év közötti magyar és német lakosa köteles jelentkezni a hatóságoknál. Azt terjesztették, hogy csak 3 napos munkáról van szó, a háború okozta károkat kell rendbe hozni. A beregszásziakat november 18-án hajtották gyalogmenetben Munkácson keresztül a Szolyván kialakított gyűjtőtáborba. Az úgynevezett málenykij robot 343 áldozatot követelt Beregszászban.
A Szovjetunió és Csehszlovákia között 1945. június 29-én megkötött szerződés értelmében Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták. A szovjet érában rendbe hozták a világháború alatt felrobbantott vasútvonalat, három téglagyárat, egy kenyér- és egy bútorgyárat létesítettek a városban. Azonban a környező szőlészeteket államosították, és a hozzá nem értés következtében szinte teljesen tönkrement az, amiről Beregszász századokon keresztül ne-vezetes volt. A mezőgazdaság kollektivizálása, a gazdák földjeinek elkobzása révén 1948-ban jött létre a Kalini-kolhoz.
1948-ban az Újjáépítjük Donbászt! program keretében több fiatalt is erőszakosan hurcoltak el az USzSzK keleti szénbányáiba dolgozni.
A beregszászi főgimnáziumot bezárták, a túlnyomóan magyarok lakta város magyar tanulói csak az általános hét osztályt végezhették anyanyelvükön. Csupán tíz év múlva, 1954-ben indult el két magyar nyelvű nyolcadik osztály a mai Kossuth Lajos Középiskolában.
A hruscsovi enyhülés időszaka alatt egy fokkal javult a helyzet. Ám összevonták a Bereg-szászi, Nagyszőlősi és Ilosvai járásokat. Az új járás központjául Beregszászt tették meg, de a hatalmas terület irányíthatatlanná vált. Az áldatlan állapot 1965-ig állt fenn.
A parlagföldek meghódításáért indított mozgalom részeként a beregszászi mezőgazdasági szakiskola több tanulóját, akaratuk ellenére, Kazahsztánba irányították.
A Szovjetunió széthullásával Beregszász az 1991. augusztus 24-én függetlenné vált Ukrajna része lett. A független állam első éveiben sorban mentek tönkre a korábbi állami üzemek, a kezdeti hanyatlást követően lassan kezd emelkedni az életszínvonal.
2001. május 17-étől lett ismét járási jogú város.[8] Azóta május 17-e környékén ünneplik Beregszász napját.
2001 végén Beregszászban megnyílt a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának ügyfélfogadó irodája. 2007. november 14-én konzulátusi rangra emelkedett. Konzuli kerü-lete a Beregszászi, Nagyszőlősi, Huszti, Técsői és Rahói járásokra terjed ki.

Lakossága
1910-ben Beregszász 12 933 lakosából 12 432 magyar, 221 ruszin és 140 német volt.
A 2001-es népszámlálás alapján 26 600 lakosából 12 800 magyar, 10 300 ukrán, 1700 cigány és 1500 orosz volt. A közigazgatásilag hozzá tartozó falvakban – Beregardóban, Búcsúban és Tasnádban – körülbelül 500-an éltek.[10] A nem szerinti megoszlást tekintve, 12 800 (47,06%) férfi és 14 400 (52,94%) nő alkotta a teljes lakosságot.

Gazdaság
A városnak fejlett fafeldolgozó, bútorgyártó, műszer- és ruhakészítő ipara volt, üzemei azonban a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben nem teljes kapacitással működnek. Jelentős a vidék borászata, a Beregszászi Szőlő- és Pincegazdaságban kárpátaljai borokat palac-koznak.

 Kraśnik története:

A város azon a régi útvonalon fekszik, mely Sziléziától és a Szent Keresztség hegységtől Vladimirba és Kijevbe vezetett. A 14. század második felében Gorajskhoz tartozott. 1377-ben Magyar Lajos király megerősítette tulajdonát (birtokát), és a városnak német jogokat adott a lengyel helyett. 1403-ban Szent Pál plébániatemplom volt itt. 1410 előtt, mint Goraj Anna hozománya, a város a Tęczyńskiek kezébe került. Azok felvirágoztatták a várost. 1558 óta a város tulajdonosai Olelkowicze-Słuccy hercegek, majd később a Radziwilliek. 1604-ben a várost megveszi a nagykoronás hetman, Jan Zamoyski, hozzácsatolja a Zamojski birtokhoz, amiből majd csak 1866-ban válik ki. A várost többször pusztította tűzvész, amiből a legnagyobbat a svédek gyújtották 1657-ben. 1813-ban a városháza háromnegyede leégett. A 14. századtól a várost bástyák vették körül. A helyükre 1465 körül Jan Tęczyński kezdeményezésére tégla és kő védőfalakat állítottak két kapuval: Lubelska és Sandomierska. Ezeket a 19. század második felében lebontották. További ellenállási pont volt a templom, körbevéve magas fallal és a vár. A vár már a 14. században állt a várostól északnyugatra a hegyen, vizesárokkal körülvéve. Ez egy négyoldalú épület, fából és kőből. Az udvarán állt a Lateráni Szűzanya kápolna. 1657-ben a svédek teljesen lerombolták. Maradványait a 18. század első felében lebontották. 1878-ban Kraśnik részt vesz a januári felkelésben és elveszíti városi jogát. 1914-15-ben a város környékén nehéz osztrák - orosz harcok dúltak. Az orosz front beszerzésének javítása érdekében Lublin-Rozwadów vasútvonalat építettek, melyet 1914. december 31-én adtak át. Kraśnik függetlenségének visszanyerése után újból visszakapta a városi rangot. Az 1937-38-as években a körzeti ipari centrum megnyitásának keretein belül a várostól északra a Budzyń erdőben fegyverkezési gyár épült. Eredetileg tüzérségi lőszereket gyártottak volna, de aztán csak gyújtószerkezeteket készítettek itt. Miután átvették a németek, alkatrészeket gyártottak a Heinkel repülőgéphez. 1942-ben megnyílt a Budzyń-i koncentrációs tábor, amelyben 8 ezer ember tűnt el. 1975-ben Kraśnik Lubelski városa, a közeli Kraśnik Gyárterület, valamint a közöttük lévő falvak - Piaski és Budzyń - egy várossá egyesültek: Kraśnik.

Kraśnik neve Nagy Lajos magyar királlyal összekapcsolódott. Krasnik Lublin közelében, festői szépségű területen fekszik. Városi jogokat 1377-ben kapott, így több mint 620 éves városi hagyományokkal rendelkezik. A települést a régi Krakkó-Vilnius útvonalon, a Wyznica folyó (a Visztula mellékfolyója) partján alapították meg. Krasnik a lublini régió déli részének legrégebbi városa. Lengyelország keleti részének fontos közlekedési csomópontja, innen hét irányba lehet továbbhaladni: Lublin, Rzeszow, Kielce, Sulow, Opole Lubelskie, Jozefow, és Trzydnik felé.

A városon halad át a Lublin-Rozwadow vasútvonal. Krasnik területe 2539 km2, lakóinak száma 38500 fő.

 Szűz Mária mennybeenetele-templom.

 

Krasnik dicső múltját tűzvészeket és háborúkat túlélt emlékművei tanúsítják. A XV. századi templom, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére állítottak (Kościół parafialny pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny), és a szintén XV. századi kolostor (klasztor kanoników regularnych) egyháztörténeti emlék. A fából épült kórház, amely "Nagy Kastély" néven vált híressé, továbbá két zsinagóga a XVII. és XIX. századból, és a középkor emlékét őrző, várárokkal körülvett nemesi kastély értékes műemlék.

Helyi látnivalók:

Kraśnik a Lubelski vajdaságban, Lublintól 49 km-re délkeletre helyezkedik el. A várost a 14. században alapították, polgármestere Mirosław Włodarczyk, népessége (2008): 35642 fő.

  • Műemlékei: a pw. Wniebowzięcia NMP plébániatemplom és kanonikus rendi kolostor. A kolostor barokk stílusú, gótikus és reneszánsz elemekkel. A kolostort körülvevő falat a 17 század első felében emelték.
  • Szent Jacek klasszicista kápolna, mely a 18. század végén épül.
  • Szent Lélek barokk templom az 1758-1761-es évekből. Mellette áll a szegények kórházának fa épülete.
  • A régi városfal nyomai láthatók a Podwalna utcán.
  • Temető, a Kościuszko és a Cmentarna utcánál, 19. századi sírkövekkel.

Testvérvárosok: Hajdúböszörmény, Ruiselede, Lippstadt, Żółkiew.

 

 

Heti étlap

Szabadtéri égetés szabályai

Tovább

További oldalak